Majdnem Dr. House: a My Fair Lady ezúttal is “csudijó”

Mi tagadás, Tompos Kátyának és Alföldi Róbertnek elég jól áll a My Fair Lady.

Akár rajongunk Audrey Hepburnért, akár még egy filmjét sem láttuk, a My Fair Ladyt általában mindenki egyből összekapcsolja a nevével. Bár, természetesen, a többség inkább a színésznő menő ruháira és szépségére emlékszik, mint a mozifilm mondanivalójára.

Pedig anélkül a Centrál Színház My Fair Ladyje is csak egy unalmas, csöpögős énekkarate lenne, ami nem szól másról, mint egy Dr. House-szerű professzor, Higgins szerelméről a szegény lány iránt. Ilyen sztorit meg persze már sokat láttunk, tegyük azt a Hamupipőkében vagy a Micsoda nőben. És persze, unjuk is már egy kicsit ezeket.

Forrás: We Love Budapest

A George Bernard Shaw színdarabjából készített film mögöttes tartalma azonban mai napig érvényes: a nyerészkedő gazdag, aki csak addig karolja fel a szegényt, amíg haszna származik belőle. Ettől kapja a darab igazi súlyát, aminek köszönhetően valóban nem csak egy felszínes, konfettis musical előadással van dolgunk.

A két főszereplő helyére egyébiránt keresve sem találhattak volna jobb szereplőket, mint Alföldi Róbertet és Tompos Kátyát. Előbbi a pökhendi és lekezelő professzor, utóbbi a félénk Eliza Doolitle karakterét hozza, kiválóan.

A darab egyébként messze felülmúlja a magyar musicalbemutatók színvonalát, és ez elsősorban a főszereplőknek köszönhető: ismét felülíródik az a berögződés, hogy egy zenés előadás sikere a látványon és éneken, mintsem a színészi játékon múlik.

Annak pedig, aki kiakadt volna az eredeti Varró Dániel-fordításon, most egy jó hírrel szolgálhatunk: a “tökkirályok” és kínrímek eltűntek, és helyüket hatványozottan kellemesebb szójátékok vették át Baráthy Györgynek köszönhetően.

Habár a díszletet sok kritika érte művi, “életszerűnek-ható-de-mégsem” megformálása miatt, ezen könnyedén túl tudunk lépni a dallamoknak és a színjátéknak hála.

A pontos időpont pedig? Április 14-e, este 7 óra. Ott legyetek!