Analog Balaton

“Bármilyen fejlődés elé állunk, ameddig jól érezzük magunkat” – Analog Balaton interjú

Dávid Kovács Interjú Leave a Comment

Nemrég a Kuplungban beszélgettünk az Analog Balaton duójával az underground körökben szépen növekvő népszerűségükről, a magyar és az angol nyelvű dalok relevanciájáról és a lehetséges kiadványokról. Vörös Ákos és Zsuffa Aba mesélt nekünk létező és nem létező terveikről. A srácokat legközelebb március 23-án, az Aurórában lehet megnézni

Erősen érezhető a dalaitokon Jon Hopkins, Nicolas Jaar és a Darkside hatása, mikor találkoztatok először ezzel a világgal?

Aba: Én korábban inkább a Queens of the Stone Age, Them Crooked Vultures vonalon mozogtam, Ákos akkor sokat hallgatta a Darkside-ot, így rajta keresztül jutott el hozzám is, hogy ilyen is lehet az elektronikus zene.

Ákos: Az első lemez, amit megvettem, az a Darkside háromszámos EP-je volt 2011 környékén, a közös zenélést pedig akkor kezdtük el, így adta magát a dolog. Azóta azt a lemezt használjuk egéralátétnek. (nevet) Jon Hopkins zenéjéből pedig a zajolás inspirált bennünket leginkább.

A koncerten játszottátok egy Simon & Garfunkel feldolgozást is, ez a vonal honnan jött?

Aba: Az El Cóndor Pasa-t én mutattam Ákosnak, de nekünk egyébként is elég nagy inspirációt jelent a latin-amerikai dallamvilág. A nagynéném férje perui, a családi összejöveteleken perui népzenét hallgattunk legtöbbször, így én ezt gyakorlatilag a gyerekkoromból hoztam, Ákosnak pedig nagyon nagy kedvence Nicola Cruz, ez volt az összekötő kapocs és teljesen természetesen is jött. Ráadásul az El Cóndor Pasa épp egy perui népdalfeldolgozás.

Hogyan zajlik nálatok az alkotói folyamat, mennyire gondolkoztok dalokban?

Aba: Félig dalban, félig live setben gondolkozunk alapvetően, néha ebbe, néha abba az irányba tolódik el a dolog, de eddig sikerült harmonizálni a kettőt.

Ákos: Egy időszakban rengeteg hangszert vettünk fel és azokat a mintákat próbáltuk egymáshoz illeszteni, most már nem sokban különbözik az egész egy klasszikus zenekartól.

Aba: Pontosan úgy jammelünk, mint bármelyik másik zenekar.

Ebben a stílusban nem túl megszokott a magyar szöveg, ti mégis ezzel próbálkoztok és a visszajelzések alapján működik is. Ragaszkodtok a magyar nyelvhez vagy egyszerűen így jön ki a lépés?

Aba: Ha választanom kell, hogy milyen nyelven énekeljek, akkor ez az a nyelv, amit tudok érezni, és ez az, amin látom, ha érzik. Sokszor baromi nagy meló összehozni, de mégis ezt érzem magaménak és kifejezőnek, az egésznek az a kulcsa, hogy magyarul is kell gondolkozni hozzá. Bizonyos tekintetben könnyebb angolul énekelni, az “I love you” nem olyan ciki, mint a “szeretlek”.

Az interneten csak a Medvelábnyom című dalotokat lehet megtalálni, esetleg terveztek feldobni több számot is, akár egy EP-t?

Ákos: Épp mostanában beszélgettünk róla, hogy lehetne valami meglepetés.

Aba: Nem nagyon szeretnénk lekötni magunkat semmilyen koncepcióhoz, akkor vagyunk boldogok, ha azt csinálhatunk, amit akarunk. Nagyon örülünk neki, hogy folyamatosan nő a kis táborunk, és támogatnak abban, amit eddig csináltunk és ahogy csináltuk.

Ákos: Ha albumot akarunk csinálni, megcsináljuk azt is. Nagyobb teher rengeteg kiadatlan dalt tartogatni, mint végre kiadni őket, olyankor tovább lehet lépni egy kicsit mindig. Nagyon sok ötletünk van, sőt egy közel kész album is ott van a gépünkön, de ezt annyira nem szoktuk reklámozni.

Ha arra kerül a sor, milyen formátumokban gondolkodtok?

Aba: Fizikai formátumok közül csak a bakelit jöhet szóba, az a bizonyos Darkside-lemez is bakelit.

Reméljük, hogy a tiétek nem úgy fogja végezni azért.

Aba: De az jó, mert mindig ott van veled!

Ákos: Meg ott a lemezjátszó, és ha nagy a pánik, akkor betesszük. (nevetnek)

A fizikai formátumok közül valóban a bakelit a legjobb minőségű, de elég drága. Cserébe viszont pont emiatt ki lehet vele tüntetni egy előadót a megvásárlásával.

Aba: Igen, épp ez a lényeg, hogy azért veszek bakelitet, mert ennyit jelent nekem ez az egész, és inkább végezze egéralátétként, mint hogy ne kötődjek hozzá. Köszönjük szépen, hogy koncepciót varázsoltatok mögénk!

Hasonló közegből származó, de mégis kicsit különböző zenekarok előtt játszottatok eddig. Hogyan fogadott titeket az Elefánt, a Kaktus vagy a Žagar közönsége?

Aba: Az az érdekes, hogy éppen az Elefánt közönsége táncolt talán eddig a legjobban ránk, ami mögött az állhat, hogy nagyon sokan még mindig nem tudják, mi minden lehet az elektronikus zene. Ugyanúgy lehetnek benne hangszerek, fogós dallamok és jó szövegek. Én nagyon szeretném, hogy még több zenekarral el tudjunk menni turnézni, nem bent ragadni az elektronikus zenei közegben, mert úgy vettük észre, hogy kurva sok embert érdekel ez a fajta összefonódás.

Ákos: Fontos lenne, hogy legyen itthon akár egy rádió vagy valamilyen más platform, ahol könnyebben eljuthatnának az új zenék és stílusok az emberekhez, mert úgy látjuk, hogy maguktól kevesen hallgatják azokat a zenéket, amik tőlünk nyugatabbra akár már tömegeket is mozgatnak. Ebből születhetne még több hasonló előadó is.

Aba: A sorozatok vagy filmek is fel tudnak húzni egy-egy műfajt vagy előadót, a The Young Pope óta Recondite valószínűleg meghülyül, annyi fellépése van, de a Stranger Things hatása is abszolút érződik a synthwave és szintipop zenészek népszerűségén, igaz ez már korábban Kavinsky-vel és Drive című filmmel elindult.

Egyre több lehetősége van a hazai zenekaroknak is eljutni a különböző európai showcase-fesztiválokra, ezek nálatok is képbe kerültek már?

Aba: A showcase-ekkel kapcsolatban még nem nagyon tervezünk, nem látjuk még, hogy mi ezeknek a kifutása. Szívesen beszélgetnénk valakikkel, akiknek már van ebben tapasztalata, de most még annyira a saját zenénkben élünk, hogy ez köt le minket elsősorban.

A sima fesztiválfellépésekkel hogy álltok? Hogy néz ki eddig az idei naptáratok?

Aba: Most voltunk az Ubikeklektiken, de megyünk a Keret Szülihatra és a Kolorádóra is, a többi még alakul.

Reálisan nézve szerintetek itthon mi az a szint, amit elérhet az Analog Balaton? Egy önálló A38-as koncert például már elég nagy szó idehaza.

Aba: Egyelőre nekünk már ez is akkora ugrás lenne, hogy elpusztulna a lelkünk. Ha a közönség is gyarapszik és van erre igény, akkor beszélhetünk róla, de a közönség mérete nem befolyásol minket abban, hogy csináljuk-e vagy sem, mert attól vagyunk boldogok, hogy csinálhatjuk. Ha ez odáig növekszik, hogy önálló A38-as buli lesz belőle, akkor csak még boldogabbak leszünk.

Ákos: Próbálunk lassan haladni, odafigyelni a részletekre. Legyen először egy vizuálunk, egy olyan crew körülöttünk, akiket szeretünk és tudunk velük együtt dolgozni. Nagyon jó a jelenlegi tempó, de valószínűleg hamarosan el kell kezdenünk koncepcióban működni, úgy értve, hogy meg kell terveznünk, mikor és hol lépünk fel. Talán az a jövőbeni tervre a legjobb válasz, hogy az egészből szeretnénk egy show-t csinálni, nem havonta öt kísérletezős koncertet, hanem kevesebb, de több tartalommal megtöltött és átgondoltabb fellépést, mindig az adott helyszínhez igazítva.

Aba: Igazából bármilyen fejlődés elé állunk, ameddig jól érezzük magunkat.

Komróczki Diána képei a március 15-i Analog Balaton koncertről:

Kaktus lemezbemutatón jártunkʙᴇʀʀɪʟᴏᴏᴍ ᴀɴᴅ ᴛʜᴇ ᴅᴏᴏᴍKövetkező veretési balatonizáció pénteken jönöget: Gemini-3 x Landing in Auróra Space Centre !!!!!!!!!!!!!!!4Szeretünk Diana Komroczki

Geplaatst door Analog Balaton op dinsdag 20 maart 2018

 

Interjú: Kovács Dávid
Fotók: Komróczki Diána / Analog Balaton

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *